.

I just can't.

No more 

Van az a fura érzés ,amikor azt hiszed, hogy tudják az emberek ha fájdalmat okoznak neked. Amikor annyira egyértelműnek kellene lennie, hogy ez fáj a másiknak , de sajnos ez nem így van. Vagy is inkább azt akarom hinni, hogy ez nem így van, mert ha láttad , ha tudtad, hogy ezzel megkora fájdalmat okozol nekem , akkor miért ? Ha ezt láttad, akkor annyit se jelentek neked, mint a többiek, semmit. 

Kezdem észre venni azt, hogy tényleg csak kapaszkodni próbálok a múltba és próbálom bele látni, azt hogy nem te nem vagy olyan amit most mutatsz, de tudod mit? Lehet, hogy pont olyan vagy, és én nem akartam meglátni. 

Végülis én sem vagyok az aki 1 vagy 2 éve voltam, sőt..a régi önmagam ebben a pillanatban ahogy most állok, nagyon csalódott lenne. Rám nézne és csak sajnálna, és megérteném. Azt hittem fejllődtem azt hittem, hogy a javulás a jobbb emberré válás felé indultam el , de sajnos jött a szörnyű valóság ahol azzá váltam amivé soha sem akartam. 

Olyan dolgokat teszek, tettem amikről azt gondoltam, hogy soha semmilyen körülmények között nem tennék. Igen, sajnos ez a szomorú valóság. Felnövünk és azzá válunk akiktől a szüleink úgy óvtak minket. 

Talán egyszer visszatalálok önmagamhoz? Vagy lehet ez vagyok én? Ez az őrült akart az évek alatt kitörni ? 

Átúsztam érted az óceánt, de te csak azt vetted észre, hogy vizes lett a pólód mikor megöleltelek.